4 kihívás a vállalati adattárolásban

Néha örömteli dolog pénzt költeni az infrastruktúrára, de sok esetben inkább nyűg. Az olyan fejlesztéseknek mindig örülünk, amelyek egyszerűbbé vagy kényelmesebbé teszik az életünket. Élvezettel tervezgetjük például a ház bővítését, amikor nagyobb étkezőt szeretnénk, hogy mindannyian elférjünk a karácsonyi vacsoránál, vagy esetleg vendégszobával egészítjük ki a meglévő teret.

Amikor azonban muszáj a házra költeni, mert valami már nem működik megfelelően, jellemzően inkább a fogunkat szívjuk. Ha például az elöregedett tető felújítására vagy lecserélésére kell pénzt fordítanunk, nem szívesen foglalkozunk vele, hiszen nem javít az életkörülményeinken, mindössze fenntartja a jelenlegi állapotot.

Ha a vállalatok infrastruktúráját nézzük, az adattárolásra fordított befektetés hasonló a tetőfelújításhoz: ezt az összeget azért kell kifizetniük, hogy továbbra is működni tudjon a gépezet. Nem meglepő tehát, hogy a költség áll az első helyen, ha arról van szó, mit utálnak legjobban a vállalatok a tárolással kapcsolatban. A SUSE megbízásából a Loudhouse nemrégiben felmérést készített az adattárolási szokásokról. A kutatásban 1200 döntéshozót kérdeztek meg, és a válaszok alapján 80 százalékuk szerint a tárolással járó költség okozza számukra a legnagyobb problémát. Márpedig az IT-költségvetések 7 százalékát átlagosan a tárolásra fordított összeg teszi ki.

A nehézségek listáján a második helyen a teljesítmény áll 74 százalékkal. Már az is elég bosszantó, hogy olyan dologra kell költeni, ami nem jelent túl nagy fejlődést, de ráadásul nem is kapjuk az elvárt teljesítményt. Ez olyan, mintha a tető felújítása után derülne ki, hogy az új födém is beázik.

A harmadik helyen a komplexitás szerepel. Tehát olyan fejlesztésbe invesztálunk, amit nem igazán akartunk, nem is vagyunk vele elégedettek, pluszban pedig még az is kiderül, hogy kemény munkára lesz hozzá szükség. A tetőfedős analógiát folytatva: mintha útközben derülne ki, hogy az előző tulajdonos több építtetőt alkalmazott, akik különféle alapanyagokat használtak. Ezek a különálló elemek most még úgy-ahogy működnek együtt, sok időbe és energiába telik azonban, mire kibogozzuk, hogyan kapcsolódnak össze a különböző ereszek és csatornák, és hogyan lehet ezeket hatékonyan cserélni vagy felújítani.

A felmérésben a negatívumok listáján a negyedik helyre az „agilitás hiánya” és az „innováció támogatásának hiánya” került. Ha gyarapodik a vállalat, előbb-utóbb mindenképpen bővíteni akarunk olyan területeken is, amelyeket nem szükségből fejlesztünk, hanem annak érdekében, hogy egyszerűbbé, kényelmesebbé vagy hatékonyabbá tegyék a működést. Frusztráló ilyen esetben azzal szembesülni, hogy a toldozott-foldozott tető tart vissza minket ezektől az újításoktól.

Összefoglalva: a tárolás drága, nem teljesít megfelelően, túl bonyolult, és hátráltat minket a további fejlődésben, illetve az érdemi munkában. Nem csoda, ha a vállalatok új megoldásokat keresnek ezen kihívások orvoslására.

A felmérés alapján a szervezetek nagy részénél úgy ítélik meg, hogy a SUSE Linux Enterprise Storage-hoz hasonló, szoftveresen vezérelt tárolási megoldások jelentik a problémák megoldását. Ezek ugyanis csökkentik a költségeket, javítják a teljesítményt, és egyszerűen használhatók a legtöbb, kereskedelmi forgalomban kapható hardverrel, ezáltal időt és erőforrásokat szabadítanak fel, amit érdemi munkára fordíthatunk.