A Linuxéhoz hasonló fordulópont közelében a Ceph?

Az esélytelenebb felet mindenki szereti. Dávid és Góliát története a legjobb példa arra, hogyan győzik le a kisemberek a nagyokat: hősies, epikus küzdelmet vívnak annak ellenére, hogy úgy tűnik, minden ellenük szól, és semmi esélyük. Az ilyen karaktereknek szurkoltunk mindig is: a 60-as években egy teljes generáció nézte az indiánokat legyűrő cowboyokat, a 70-es években Luke Skywalker lopta be magát a szívünkbe azzal, hogy sikerült legyőznie Darth Vadert és megsemmisítenie a Halálcsillagot, az Y-generáció hőse pedig Harry Potter, aki megszabadította a varázslók és muglik világát Voldemorttól.

A technológiai világban rendszeresen megismétlődik a gyengébb fél győzelme, amikor egy-egy startupnak sikerül átvennie egy régóta egyeduralkodó nagyvállalat helyét, és ezért hősként ünneplik. Ennek egyik klasszikus példája Linus Torvalds és a köré szőtt legenda, amelyben szembeszállt a bolygó legnagyobb szoftveróriásával, és egyedül létrehozta a Linuxot. Azt az operációs rendszert, amely mára a nagyvállalatok 75 százalékánál az elsődleges felhőplatform alapja.

De hogyan és miért lett ekkora siker a Linux? A legtöbb esetben a valóság egyáltalán nem olyan, mint amilyennek a nagyközönség látja a legendát kívülről. Míg kulturálisan arra programoztak bennünket, hogy örüljünk a gyengébb fél sikerének, az üzleti világban szinte mindig a Góliátok vannak a csúcson, mert nagyobbak, több erőforrással rendelkeznek, és előszeretettel használják a pozíciójukkal járó hatalmat a kiépített birodalmuk megvédésére. A Dávidok csak akkor nyerhetnek, ha a piacnak az adott pillanatban éppen nagy szüksége van az ő ötletükre, amit a Góliátok nem tudnak vagy nem akarnak biztosítani. Egyetlen szóban leírható, miért sikerült a Linuxnak elérnie a tömeges elfogadáshoz szükséges fordulópontot: kereslet. A vállalatoknak szükségük volt erre a megoldásra.

A 90-es években „nyílt rendszereink” voltak: a drága szervereinken a UNIX valamelyik szabadalmaztatott verziója futott. HPUX a HP hardvereken, AIX az IBM-eken és SOLARIS a Sun Systems (ma Oracle) eszközein. Akkoriban több percbe telt betölteni egyetlen weboldalt az 57k-s betárcsázós kapcsolaton keresztül, de az internet már megérkezett, és a vállalatok egyre komolyabb beruházásokat fontolgattak a szerverek terén. Azzal, hogy Torvalds nyílt forráskódúvá tette a Linuxot, tulajdonképpen egy olyan „white box”, azaz addig ismeretlen márkán alapuló piacot sikerült létrehoznia, amely képes volt alávágni a bejáratott high end szervergyártóknak. Fontos, hogy mindezt egy olyan időszakban tette, amikor a kereslet rendkívül magas volt, és a vállalatoknak nagy szükségük volt a fejlődést felgyorsító megoldásokra. Így sikerült elérni a tömeges elfogadást hozó fordulópontot.

A tárolással hasonló a helyzet, mint a számítással: a Ceph ugyanabból az okból fog nyerni, mint a Linux. Nem azért, mert ő a bátor gyengébb fél, hanem mert egyszerűen gazdasági szempontokból szükség van rá. A Linux annak köszönhetően terjedt el széles körben, hogy az internet térhódításának köszönhetően jelentősen megnőtt a szerverek száma, emiatt pedig a vállalatok elkezdték keresni a megoldást a komplexitás és a költségek csökkentésére.

A Ceph ugyanezt az ívet követi ugyanezen okokból. A modern vállalatok egyre nagyobb tárhelyek vásárlására kényszerülnek a tárolandó adatmennyiség exponenciális növekedése miatt. A szervezetek jelenleg a fenntarthatatlanul drága és egymással nem kompatibilis platformokkal küzdenek, ami ismét igényt generál egy „white box” piac és annak költségcsökkentő vonzatai iránt. Ezenfelül a Ceph gyorsan felzárkózik az új elvárásokhoz, a SUSE máris továbbvitte a Cephet a Linux gyökerein az iSCSI alkalmazásával, ezáltal lehetővé tette a használatát heterogén környezetben is.

Rossz hír a Góliátoknak, de előbb-utóbb minden óriás ideje lejár, és a Ceph fordulópontja kétségtelenül itt van.